Szilvásgombóc (tej és tojásmentes)








Hozzávalók:

1 kg burgonya
300-400 gr liszt
2 evőkanál olaj
1 evőkanál búzadara

szilva
fahéjas porcukor

zsemlemorzsa

Főzzük meg héjában a burgonyát. Nyomjuk át krumplinyomón, vagy egy villával törjük össze. Adjunk hozzá 1-2 csipet sót, az olajat és a búzadarát, és részletekben a lisztet is. A szükséges liszt mennyisége attól függ, hogy milyen lisztes a burgonya, így nem tudok pontos mennyiséget megadni, de a lényeg az, hogy addig adagoljuk a burgonyás keverékhez a lisztet, amíg a tészta gyúrható állagú lesz, és már csak egy ici-picit ragad.

A szilvákat magozzuk ki, és vágjuk félbe vagy negyedekbe attól függően, hogy egyrészt mekkorák a szilvák, másrészt mekkora gombócokat szeretnénk készíteni.

Tejmentes zsemlemorzsát szórjuk egy teflon serpenyőbe, és szárazon pirítsuk meg. Tapasztalataim szerint így sokkal egyenletesebben fogja bevonni a gombócokat a morzsa, mintha zsiradékban pirítanánk. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a zsemlemorzsánk valóban tejmentes, akkor készítsünk magunknak. Keverjünk össze lisztet annyi vízzel, hogy nyújtható tésztát kapjunk. Nyújtsuk ki vékonyra, és süssük, szárítsuk sütőben. Nem kell megégetni, de egy kőkemény száraz, vékony tésztalapra van szükségünk a végén. Amikor kihűlt, törjük darabokra, és daráljuk le. Néhány percnyi munkával már van is saját gyártmányú, tejmentes zsemlemorzsánk. (A képen látható gombócokon sötét színű kenyérből készült morzsa van, mert fel kellett már használnom az itthoni készleteket)

Ha minden előkészülettel megvagyunk, jöhet a gombócozás. Én ehhez is a jól bevált fagylaltos kanalat szoktam használni, mert ezzel egyforma mennyiségű tésztát tudok kimérni akár több százszor is egymás után… Szóval, vegyünk egy adag tésztát a kezünkbe, lapítsuk ki, tegyünk a közepére egy teáskanál fahéjas porcukrot, rá egy negyed szilvát héjas felével fölfelé (így könnyebb lesz összezárni a gombócot, mint más sorrend esetén), és nyomkodjuk össze a  tésztalap széleit. Ha nincs már luk, ahol kifolyhatna a töltelék, akkor két tenyerünk között görgetve formázzuk az egészet gombóccá. Járjunk el ugyan így a maradék alapanyagok esetében is.

A gombócokat forrásban lévő sós vízben főzzük meg. Amikor beledobjuk a gombócokat lobogjon a víz, később azonban, ha a gombócoktól lehűlt víz újra forrásig melegedett lejjebb vehetjük a lángot, nem kell folyamatosan lobogó vízben főnie. Ha feljöttek  a gombócok a víz tetejére még szükség van pár perc főzésre. Kell hozzá némi gyakorlat, hogy az ember tudja, hogy mikor főttek meg, úgyhogy a  legegyszerűbb egyet kettévágni, és ellenőrizni.

Az elkészült gombócokat forgassuk meg a pirított zsemlemorzsában, és kész is. Adjunk hozzá fahéjas porcukrot, vagy cukormentes szilvaszószt (saját gyártmányút persze J ).